Káprázatos látomás egy eltűnőben lévő világról
Fülszöveg:
Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig
nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak
gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a
következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok
meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a
bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros
hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is
szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas
szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen
magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával
történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak
hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy
pusztuló világban. „Megindító disztópia egy kamaszlányról és egy eltűnőben lévő világról” – (Kirkus).
„Csodálatosan megírt, rémisztően valószerű látomás” – (Publishers Weekly).
Eredeti mű: Karen Thompson Walker: The Age of Miracles
Eredeti megjelenés éve: 2012
Libri, Budapest, 2012
A könyv fő témája a jövő, a Föld lassulása. Ezt a fontos eseményt egy felnőtt nő szemével láthatjuk, aki gyermekként élte meg a lassulást.
Nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz. Tényleg. Már ott leragadtam,
hogy alig volt benne pár párbeszéd. De jó volt ez így. Ez egy leíró mű. A
jövőnkről. Akár az is megtörténhet, ami ebben a könyvben játszódik.
Úgy sajnáltam benne szegény Juliat! :( Az apja, a nagypapája, Seth…
Vannak olyan könyvek, amiket az írók/írónők nem egészen zárnak le a végén, tovább lehet, gondolni. Ez is egy ilyen történet. Ha továbbírták volna, úgyis csak rossz vége lett volna. Jó ez így.
Egy kicsit össze-visszás ez az értékelés, de hát nem tehetek róla :) Ez a könyv ezt váltja ki az emberből.
Voltak benne vissza-visszautalások is, ilyen például a vége is.
Csak még annyit: az utolsó két szó annyira, de annyira odaillett, hogy azt nem lehet elmondani :)
„ itt voltunk "
Úgy sajnáltam benne szegény Juliat! :( Az apja, a nagypapája, Seth…
Vannak olyan könyvek, amiket az írók/írónők nem egészen zárnak le a végén, tovább lehet, gondolni. Ez is egy ilyen történet. Ha továbbírták volna, úgyis csak rossz vége lett volna. Jó ez így.
Egy kicsit össze-visszás ez az értékelés, de hát nem tehetek róla :) Ez a könyv ezt váltja ki az emberből.
Voltak benne vissza-visszautalások is, ilyen például a vége is.
Csak még annyit: az utolsó két szó annyira, de annyira odaillett, hogy azt nem lehet elmondani :)
„ itt voltunk "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése