2013. június 25., kedd

Yngve Frøyen: A fiú, aki utálta a decembert

Pongrác, Szeged, 2011
298 oldal · ISBN: 9786155131028 · Fordította: A. Dobos Éva
Fülszöveg:
Titokzatos és gonosz erők vették birtokukba a kisvárost. Fekete ruhás alakok jelennek meg, fura dolgok történnek, emberek tűnnek el, boltok zárnak be. Az egyetlen, aki a város és a teljes összeomlás között áll, egy fiatal fiú. Benjamin elvesztette a szüleit, ezért rémálmok gyötrik. Miközben a karácsonyi béke igyekszik rátelepedni a városra, a fiú és segítője – a muszlim származású Shohreh – szembeszállnak a gonosz erőkkel, és eközben megküzdenek a saját démonaikkal is. 



Ez volt életem első "komolyabb" horrorkönyve. És bevallom, eléggé tetszett. Nem volt benne túl sok a horrorra utaló rész, viszont bele is illett ebbe a kategóriába. Más volt, mint a többi ilyen "ijedezzünk" - szerű könyv. Nem csorgott túl a nyáltól, viszont volt benne szerelem.
Az is nagyon nagy pozitívum volt számomra, hogy Yngve Frøyen egykönyves szerző létére ilyen jól tudta váltogatni a cselekményszálakat, mindig más és más szereplő szemszögéből mutatta be a legnagyobb izgalomnál a történetet.

Molyos értékelésem:

Először nagyon érdekesnek találtam. Ritkán olvas az ember (legalábbis én) ilyet.
Aztán jöttek a vámpírok…

…vérfarkasok….

….boszorkányok.

Tetszett, hogy mégsem a szokványos „olvassunk-vápíros-nyálas-mágikus” könyv volt.
Igaz, volt benne szerelem, de elég kevés, és csak pont, hogy érződött benne.
Szerettem.


„Sütött a nap az élőkre és a holtakra, és a városra, amely nem akart elpusztulni.”
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése