2013. december 30., hétfő

Paola Zannoner: Célvonal

Végre! Sikerült új kedvencet avatnom!:)

Fülszöveg:
Leo focista. Hideg és ködös reggeleken is hat óra negyvenkor kel, magára kapja a melegítőjét, belebújik az edzőcipőjébe, és végigfut az utcákon a park felé, majd a folyópartra. A suli nem érdekli, a lányokat unja, egész élete a délutáni fociedzések körül forog. Egy nap játékosmegfigyelő érkezik a meccsre. Leo úgy érzi, eljött a nagy lehetőség, hogy komoly csapathoz igazoljon. Ez a nap azonban egészen mást tartogat a fiú számára, olyan fordulatot, amely végül elhozza a barátok elismerését, a sportsikert és a szerelmet, ám
mégsem úgy, ahogyan várta.

Kiadó: Móra
Megjelenés éve: 2011
Oldalszám: 166 oldal

Ez valami fantasztikus volt! Az elején még valahogy nem akart beindulni, zavart is egy kicsit, hogy az írónő olyan gyorsan váltogatja az eseményeket, nem hagyott elég időt arra, hogy végig lehessen rendesen gondolni. De aztán rádöbbentem, hogy ezek a részek egyáltalán nem fontosak, csak azért vannak, hogy megismerjük belőle, milyen volt az undok, beképzelt, gőgös Leo. Az a Leo, akinek csak a foci volt, semmi más.
Aztán jött a baleset. Egészen addig szinte nem is figyelt másra Leo, senkire sem volt ráutalva. De amikor kerekesszékbe került, ez megváltozott. Ameddig nem tanult bele, hogyan kell vele rendesen mozogni, hogyan oldjon meg helyzeteket, és azt, hogyan illeszkedjen be újra „száműzöttből” a rendes életbe, hogyan fogadják el őt újra az emberek, kellett neki segítség. Erre itt volt neki Viola. Viola, aki szintén utálta azt a Leót, aki gőgös és beképzelt volt, csak a foci érdekelte, és elnyomta azt az énjét, aki a baleset után lett.
Mind a két főszereplőnek gondjai voltak – de együtt megtalálták, hogyan enyhítsék őket, még ha nem is tudták őket megoldani. Leót végül elfogadták, még az apja is, Viola pedig „kibékült” az anyjával. Szóval mondhatjuk rá, hogy happy end, de azért mégsem mindenben igaz ez a könyvre.
Mostanában elterjedtek a fantasy-k, szinte már túlságosan is, az írók nem tudnak új történeteket kitalálni (tisztelet a kivételnek), maximum csak megváltoztatják a főhősök nevét. De ez a könyv nem fantasy. Már régóta szükségem volt egy ilyen igazi, a való életben játszódó, igazán jó könyvre.
Szívesen olvasnék még az írónőtől könyveket. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a regényét.

Borító: 5/4

Cím: 5/5 - Tetszett, illet a könyvhöz, mert a szereplőknek volt céljuk, amit el akartak érni.
Kedvenc szereplő(k): -
Hogy akadtam rá: Könyvtárban szemeztem vele, végül kikölcsönöztem. (Nem bántam meg :D)
Történet: 5/5 - Sokan mondják, hogy csak felszínesen érinti a könyv a fogyatékosság témáját. Lehet, hogy ez igaz, de ez egy ifjúsági könyv, szerintem éppen elég ennyi.
Karakterek: 5/4

MINDENT ÖSSZEVETVE:   5 pontból/5* pont