Végre! Sikerült új kedvencet avatnom!:)
Fülszöveg:
Leo focista. Hideg és ködös reggeleken is hat óra negyvenkor kel, magára
kapja a melegítőjét, belebújik az edzőcipőjébe, és végigfut az utcákon a
park felé, majd a folyópartra. A suli nem érdekli, a lányokat unja,
egész élete a délutáni fociedzések körül forog. Egy nap
játékosmegfigyelő érkezik a meccsre. Leo úgy érzi, eljött a nagy
lehetőség, hogy komoly csapathoz igazoljon. Ez a nap azonban egészen
mást tartogat a fiú számára, olyan fordulatot, amely végül elhozza a
barátok elismerését, a sportsikert és a szerelmet, ám
mégsem úgy,
ahogyan várta.
Kiadó: Móra
Megjelenés éve: 2011
Oldalszám: 166 oldal
Ez valami fantasztikus volt! Az elején még valahogy nem akart beindulni,
zavart is egy kicsit, hogy az írónő olyan gyorsan váltogatja az
eseményeket, nem hagyott elég időt arra, hogy végig lehessen rendesen
gondolni. De aztán rádöbbentem, hogy ezek a részek egyáltalán nem
fontosak, csak azért vannak, hogy megismerjük belőle, milyen volt az
undok, beképzelt, gőgös Leo. Az a Leo, akinek csak a foci volt, semmi
más.
Aztán jött a baleset. Egészen addig szinte nem is figyelt másra Leo,
senkire sem volt ráutalva. De amikor kerekesszékbe került, ez
megváltozott. Ameddig nem tanult bele, hogyan kell vele rendesen
mozogni, hogyan oldjon meg helyzeteket, és azt, hogyan illeszkedjen be
újra „száműzöttből” a rendes életbe, hogyan fogadják el őt újra az
emberek, kellett neki segítség. Erre itt volt neki Viola. Viola, aki
szintén utálta azt a Leót, aki gőgös és beképzelt volt, csak a foci
érdekelte, és elnyomta azt az énjét, aki a baleset után lett.
Mind a két főszereplőnek gondjai voltak – de együtt megtalálták,
hogyan enyhítsék őket, még ha nem is tudták őket megoldani. Leót végül
elfogadták, még az apja is, Viola pedig „kibékült” az anyjával. Szóval
mondhatjuk rá, hogy happy end, de azért mégsem mindenben igaz ez a
könyvre.
Mostanában elterjedtek a fantasy-k, szinte már túlságosan is, az
írók nem tudnak új történeteket kitalálni (tisztelet a kivételnek),
maximum csak megváltoztatják a főhősök nevét. De ez a könyv nem fantasy.
Már régóta szükségem volt egy ilyen igazi, a való életben játszódó,
igazán jó könyvre.
Szívesen olvasnék még az írónőtől könyveket. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a regényét.
Borító: 5/4
Cím: 5/5 - Tetszett, illet a könyvhöz, mert a szereplőknek volt céljuk, amit el akartak érni.
Kedvenc szereplő(k): -
Hogy akadtam rá: Könyvtárban szemeztem vele, végül kikölcsönöztem. (Nem bántam meg :D)
Történet: 5/5 - Sokan mondják, hogy csak felszínesen érinti a könyv a fogyatékosság témáját. Lehet, hogy ez igaz, de ez egy ifjúsági könyv, szerintem éppen elég ennyi.
Karakterek: 5/4
MINDENT ÖSSZEVETVE: 5 pontból/5* pont
Jane Margaux
magányos kislány. Édesanyja, a rendkívül sikeres és mindenható
Broadway-producer, mindössze hetente egyszer szakít rá időt:
vasárnaponként elmennek fagylaltozni, majd megcsodálják az ékszereket a
Tiffanyban. Jane-nek csak egyetlen barátja van, a jóképű, jó humorú, a
harmincas éveiben járó Michael. A férfi tökéletes. Ám a kislányon kívül
senki sem látja és nem is hisz a létezésében. Michael azonban nem
maradhat örökké vele, a kilencedik születésnapján elhagyja Jane-t,
megígérve, hogy a kis barátnője hamarosan elfelejti őt. Mert a
képzeletbeli barátoknak ez a sorsuk. Jane azonban sosem felejti el. És
két évtized múltával is ugyanolyan magányos, mint gyermekként volt.
Hiába lett belőle sikeres drámaíró, az anyja továbbra is zsarnok módon
rátelepszik az életére. Aztán egy napon találkozik valakivel, aki
jóképű, jó humorú és a harmincas éveiben jár. A férfi tökéletes. A neve –
Michael… Felülmúl minden képzeletet, hogy miért kell a két fiatalnak
újra találkoznia ebben a nem mindennapi történetben.
A világ legsikeresebb írójának számító James Patterson váratlan
események és megkapó érzelmi fordulatok sorával mutatja meg a szeretet
időtlen és lehetetlent nem ismerő erejét.