Bábel!

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója

Még pénteken tudhattuk meg Leiner Laura Facebook oldalán, hogy mi lesz a könyv tartalma és borítója.

És persze, a legfontosabb: a megjelenés időpontja:

SZEPTEMBER 03.!!!!!! :)

Szitakötő-tábor

Hát... :D Nagyon-nagyon jó volt :) Nem is rakom ki külön-külön a műveket, hanem itt, egyben, a Szitakötő Antológiában el tudjátok olvasni, ki mit írt :)

James Patterson · Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol!

Fülszöveg:

Jane Margaux magányos kislány. Édesanyja, a rendkívül sikeres és mindenható Broadway-producer, mindössze hetente egyszer szakít rá időt: vasárnaponként elmennek fagylaltozni, majd megcsodálják az ékszereket a Tiffanyban. Jane-nek csak egyetlen barátja van, a jóképű, jó humorú, a harmincas éveiben járó Michael. A férfi tökéletes. Ám a kislányon kívül senki sem látja és nem is hisz a létezésében. Michael azonban nem maradhat örökké vele, a kilencedik születésnapján elhagyja Jane-t, megígérve, hogy a kis barátnője hamarosan elfelejti őt. Mert a képzeletbeli barátoknak ez a sorsuk. Jane azonban sosem felejti el. És két évtized múltával is ugyanolyan magányos, mint gyermekként volt. Hiába lett belőle sikeres drámaíró, az anyja továbbra is zsarnok módon rátelepszik az életére. Aztán egy napon találkozik valakivel, aki jóképű, jó humorú és a harmincas éveiben jár. A férfi tökéletes. A neve – Michael… Felülmúl minden képzeletet, hogy miért kell a két fiatalnak újra találkoznia ebben a nem mindennapi történetben.
A világ legsikeresebb írójának számító James Patterson váratlan események és megkapó érzelmi fordulatok sorával mutatja meg a szeretet időtlen és lehetetlent nem ismerő erejét.

Eredeti mű: James Patterson – Gabrielle Charbonnet: Sundays at Tiffany's

Eredeti megjelenés éve: 2008

Pioneer Books, Budapest, 2011

246 oldal · ISBN: 9789630820158 · Fordította: Lyrer Ginda

A könyv két harmincas éveiben járó emberről szól, akik régről ismerik egymást, viszont el kellett válniuk hosszabb időre - ami elég fájdalmas volt -, majd több, mint két évtized után megint találkoznak. Felnőtt fejjel szerelmesek lesznek, de ez is igen nyögvenyelősen megy, mert mindig közéjük áll valami vagy valaki.

A történet a titokzatosságban is bővelkedik, főleg Michael részéről. Ez a titokzatosság csak azért rossz, mert Jane soha nem tudja, mi történik vele és Michaellel a következő pillanatban. :)

A fejezetekről: Rövidek voltak, valamikor csak 2 oldalasak, és ez abból a szempontból tökéletes, ha csak egy kis időd van az olvasásra, abból viszont nem, hogy folyton lapoznod kell, nem tudsz kellőképpen elmerülni az olvasmányban.

Tetszett, hogy a könyv címe folyamatosan ismétlődik a történetben, állandó motívumként. Könnyű, laza, nyári olvasmány elsősorban hölgyeknek, ami két nehezebb (vagy épp kötelező:) könyv között tökéletes pihentető érzést nyújt.
Ügyes fordulatokban és csavarokban bővelkedett, és az egész egy szálon futott végig: hogyan alakul Michael és Jane szerelme? Mi lesz velük?
A történetben csak egy dolog nem tetszett: valamikor nem tudtam, hogy ki mesél. Meglátszódott a könyvön, hogy két ember írta fejezetenként. Michael úgy mesélte el a könyvet, mintha ő is kívülálló lenne, viszont azokat az eseményeket tudjuk meg az adott fejezetben, amik vele történtek. Jane fejezetei viszont a saját szemszögéből voltak megírva, és ott is azokat az élményeket olvashattuk, amik vele történtek meg.

James Patterson

A könyvből film is készült. 

Karen Thompson Walker: Csodák kora

Káprázatos látomás egy eltűnőben lévő világról

Fülszöveg:

Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.
„Megindító disztópia egy kamaszlányról és egy eltűnőben lévő világról” – (Kirkus).
„Csodálatosan megírt, rémisztően valószerű látomás” – (Publishers Weekly).

Eredeti mű: Karen Thompson Walker: The Age of Miracles

Eredeti megjelenés éve: 2012

apokalipszis ifjúsági posztapokaliptikus sci-fi világvége
 

Libri, Budapest, 2012

356 oldal · ISBN: 9789633101261 · Fordította: Nagy Gergely

A könyv fő témája a jövő, a Föld lassulása. Ezt a fontos eseményt egy felnőtt nő szemével láthatjuk, aki gyermekként élte meg a lassulást.

Nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz. Tényleg. Már ott leragadtam, hogy alig volt benne pár párbeszéd. De jó volt ez így. Ez egy leíró mű. A jövőnkről. Akár az is megtörténhet, ami ebben a könyvben játszódik.
Úgy sajnáltam benne szegény Juliat! :( Az apja, a nagypapája, Seth…
Vannak olyan könyvek, amiket az írók/írónők nem egészen zárnak le a végén, tovább lehet, gondolni. Ez is egy ilyen történet. Ha továbbírták volna, úgyis csak rossz vége lett volna. Jó ez így.
Egy kicsit össze-visszás ez az értékelés, de hát nem tehetek róla :) Ez a könyv ezt váltja ki az emberből.
Voltak benne vissza-visszautalások is, ilyen például a vége is.
Csak még annyit: az utolsó két szó annyira, de annyira odaillett, hogy azt nem lehet elmondani :)
„ itt voltunk "