A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még
néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van,
és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a
támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a
nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
Kiadó: GABO
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 296 oldal
Sorozat: -
Eredeti mű: John Green: The Fault in Our Stars
Gondolkodtam, hogy miről is kellene írnom, aztán eszembe jutott, hogy ma megyek moziba megnézni a Csillagainkban a hiba című filmet. Akkor miért is ne lehetne a könyvről írni?
Molyos értékelésem:
Ez a könyv sírós.
Ez a könyv fejbe vág.
Ez a könyv kíméletlen.
Erre a könyvre nincsenek szavak.
Ez a könyv fájdalmas.
Ez a könyv az, amire nem elég az 5 csillag.
Ez a könyv az, amin életemben először igazából sírtam.
Ez a könyv az, amit újra fogsz olvasni.
Ez a könyv Hazel Grace és Augustus Waters. Ez a könyv kettejük története.
Köszönöm, hogy megismerhettem!
Tényleg igazam volt, ennek a könyvnek a felét végig fogod nevetni, a másik felét pedig sírni. Ha elkezded olvasni, legyen melletted zsebkendő!
A történet úgy kezdődik, hogy megismerjük a történet elmesélőjét, Hazelt, aki rákos, folyton a végső stádiumban van, egy könyvet olvas mindig újra meg újra. Az anyukája elküldi egy támaszcsoportba, ahol talán barátokra találhat. Hazel nem akar, de végül mégis elmegy a csoportba, ahol megismerkedik a féllábú Augustus-szal.
A történet ennyi dióhéjban. Próbáltam olyan mondatokat megfogalmazni, amik egyáltalán nem spoileresek, de sajnos ez nem ment, szóval ennyit tudnék írni. Egyszerűen nagyszerű ez a könyv.
Idézetekkel próbálom meg érzékeltetni a könyv hatását:
„A gondolataim csillagok, és nem tudok belelátni a csillagzatokba.”
„A világ nem egy kívánságteljesítő gyár."
„Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."
„Néha úgy tűnik, a világegyetem azt akarja, hogy észrevegyük."
„Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél."
„A fájdalom megköveteli, hogy érezzék."
„Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra."
Borító: 5/5* - A filmes is és az eredeti is nagyon tetszik. Nekem a filmes van meg, és egyszerűen imádom *.*
Cím: 5/5 - Tetszett, hogy a történet közben kiderül, miért is lett ez a könyv címe.
Kedvenc szereplő(k): Augustus és Hazel
Hogyan akadtam rá: Molyon, valamint terjesztettem az osztályban, hogy biztos milyen jó lehet, meg minden (én akkor még nem olvastam, mert nem volt kéznél), és egyik osztálytársam elkezdte olvasni. Másnap mondja, hogy nehogy elolvassam, mert végigbőgte, szomorú, meg minden. Aztán elolvastam, és végigbőgtem. Azóta áradozok mindenkinek róla, és már az osztályból többen is elolvasták. <3
Történet: 5/5 - Szokatlan, új, nem tömeges.
Karakterek: 5/5 - Nagyon jól kidolgozottak, ők sem a tömegbe tartoznak.
Zeneajánló: Ez nehéz lesz: az egész filmnek a zenéjét ajánlhatnám, de inkább kiemelek egyet (ettől függetlenül még az egész filmnek a zenéje nagyon jó :D):
Kodaline: All I Want
